Ballagás – milyen érdekes, hogy az a mostanra igencsak régies szó még használatban van. Még mindig egy határkő, egy választóvonalat, ami után a fiatalokra a nagybetűs élet vár. Hogy mennyire készek, s érettek erre, azt az a bizonyos nagybetűs fogja tesztelni…

Mi zajlik vajon egy családban, amikor egy fiatal elballag és érettségizik? Megelőzte ezt több hónapnyi izgalom, latolgatás, hogy sikerül-e kitalálni, merre tovább. A fiatal képességei, vágyai, a család elképzelései, a pedagógusok tanácsai, a barátok ötletei, a környezet elvárásai, s még ki tudja, hányféle szempont játszik szerepet ilyenkor a döntésben.

S miközben eljön a megmérettetés, folynak majd az érettségi vizsgák, egy sokkal kevésbé látható, ám de legalább ennyire fontos folyamat is zajlik a háttérben: az önállósodás, a családtól való eltávolodás/leválás természetes folyamata.  A fiatal, több lehetőséggel és több felelőséggel a ballagó tarisznyában, „önműködőbb” lesz. S ennek az útnak a célja a teljes önállóság.

Ez egy úgynevezett normál családi krízis, ami egy természetes folyamat, a fejlődés, a növekedés része. De attól még krízis, s így kisebb-nagyobb megrázkódtatásokat okoz a családtagokban. Példának okáért a nagyszülő, aki eddig mondjuk kéthetente látta az unokát, most akár hónapokig nélkülözi, hisz a fiatal messze tanul. A szülőnek, aki gondosan ügyelt a gyerek rendszeres zsebpénzére, most bíznia kell abban, hogy ő majd képes önállóan gazdálkodni a pénzzel.

Aztán ott lesz sok otthonban az a bizonyos “néma” szoba, ami egy-két hétre, vagy akár hosszabb időre lakó nélkül marad rendszeresen, hogy időnként egy folyton új, felnőttebb arcát mutató fiatal töltsön ott egy-két éjszakát.

Elballag a gyerek. Ezért neveljük, mutatunk példát, ezért szeretgetjük, támogatjuk. Büszkék vagyunk rá! De, ettől még valljuk be, ez a nap nap egyszerű.

Illusztráció a cikkhez: „Rajta ifjak, útra fel!”