Sokan szeretünk nosztalgiázva visszagondolni a gyerekkorunkra, összehasonlítva a felnőtt gondterhelt, fárasztó hétköznapjaival. Lehet azt gondolni, hogy a gyerekkor egy súlytalan időszak, amit főként móka, játék és kacagás tölt ki. A gyerek még nem látja az élet nehézségeit, s ha lát is valamit ezekből, az lepereg róla, nem hagyva benne mély nyomokat. Ő még könnyen „kiheveri” a megrázkódtatásokat, hamar túllép a csalódásokon, veszteségeken. Ám ha ez így lenne, akkor nem lennénk tele felnőttként mindenféle lelki gubanccal, megterheltséggel.

Gyerekeket (is) lelkigondozok, mai tinédzsereket. Mi bántja, terheli őket? Például az, ha nincs bizalmi (felnőtt) ember körülöttük, aki ne elvárással, vagy ítélettel tekintene rájuk. Félnek attól, hogy elégtelenek, nem elég jók, hogy szégyellniük kell magukat, ha megmutatják, kik is ők.

Szenvednek a magánytól, a társak kirekesztő viselkedésétől. Vagy épp állandóan versenyezniük kell a kortársaikkal. Szomorúak a családi perpatvaroktól. Szenvednek az anyagi nélkülözéstől, mások meg attól, ha a körülöttük élő felnőttek anyagiakban mérik csak az életet. Összetörik a szívük, mert felbomlanak barátságok, kifulladnak szerelmek.

Ki vannak téve a felnőttvilág sokféle, egy gyerek számára még érthetetlen és elhordozhatatlan tényezőjének. S még hosszan lehetne sorolni…

Ugye, te is így voltál ezzel annak idején? Nincsenek régi, gyerekkorból hozott sebeid? Szóval, nem olyan egyszerű gyereknek, tininek lenni.

Ha a te gyermekednek, unokádnak, a környezetedben élő fiatalnak támogatás kell, hogy megőrizze, vagy helyre billentse a lelki egyensúlyát, keress bátran! Segítsünk most, hogy minél kevesebb teherre lépjen majd át a felnőttkorba.

Illusztráció a cikkhez: „Ó, az a gondtalan gyerekkor!”